Miért és hogyan kezdett el érdekelni az ENM (etikus nonmonogámia)?

Mindenki története más miatt érdekes. Ha van kedved, oszd meg velünk, hogyan kezdődött a saját utazásod! A szórakozáson túl inspiráló is lehet egy a témával most ismerkedő olvasó számára.

Bár már korábban sem értettem, miért állítja a társadalom piedesztálra a monogámiát, a poliamoria kifejezéssel 2015-ig egyszer sem találkoztam. Akkor a Budapest Pride utáni értékelésen hallottam először.

"- Sokkal kevesebb támogató, mint érintett volt a felvonulók között.

  • Ezt miből gondolod? Arcról akarod megmondani? Lehet, hogy poliamorok voltak…"

Felkaptam a fejemet, mert nem tudtam, mit jelent ez a szó, de a hangzásából úgy sejtettem, érdekes lehet. Hazamentem, becsuktam az ajtót, ablakot, és rákerestem. Ezt a cikket dobta fel elsőnek a Google (persze akkor még nem volt lefordítva :slight_smile: ): 7 jel, hogy nem "rossz vagy a párkapcsolatokban”, hanem poliamor vagy

A 7 jelből 7 illett rám.

Aznap este lett egy új identitásom, és borzasztóan boldog voltam, hogy kiderült, nem vagyok egyedül, “nem velem van a hiba”. Igazából a mai napig elmosolyodom, ha erre a pillanatra gondolok…
Hát így kezdődött :slight_smile:

4 Likes

Én magamat nem értettem, hogy itt vagyok a tutiban, amire mindenki irigykedik, hosszú távú, szeretetteljes kapcsolatban, és hogy a fenébe van az, hogy nem “elég”. Nem is tudom, hogy jött szembe a poliamoria kifejezés először, de én is tök új identitást kaptam, amikor olvastam. Sajnos egyelőre csak azt, életformát hozzá még nem. Írtam egyébként erről, ide.

4 Likes

Érdekes dolog ez… ott van benned, érzed, hogy valami nem stimmel, de nem tudod mi ez. Végül valahogy találkozol vele és felszabadulsz. Utólag rájössz, hogy ez mindig is benned volt, csak nem tudtál róla.
Nálunk úgy indult, hogy egy régi barátunk volt nálunk, iszogattunk, beszélgettünk. Valahogyan - nem emlékszem pontosan milyen úton - oda lyukadtunk ki, hogy kíváncsiak vagyunk új szexuális tapasztalatokra. Megbeszéltük, hogy egy helyiségben, de külön-külön és saját párunkkal szexelünk. Akkor még ez is hatalmas dolognak tűnt :laughing:
Végül ebből nem lett semmi. Kiderült, hogy a másik pár nincs azon szinten, hogy ezt meg tudják beszélni egymással. Minket viszont továbbra is érdekelt, szóval utánaolvastunk, kerestünk videókat, filmeket a témában és heteken keresztül beszélgettünk róla. Végül sikerült elég bátorságot gyűjteni, és elmentünk egy swinger klubba.
Nem ment zökkenőmentesen, sok mindent helyre kellett rakni magunkban, de most már teljesen otthonosan mozgunk ebben a világban, az életünk része lett. És persze rájöttem, hogy igazából ott volt bennünk, csak nem tudtunk róla. A kapcsolatunk még szorosabb és harmonikusabb lett.

3 Likes

Pár évvel ezelőtt történt, hogy párkapcsolati válságunk eredményeként külön költöztem. (Természetesen volt ennek előzménye részemről, egy megcsalás formájában, amelyet a lebukásomkor már nem tagadtam és elmondtam mindent. Bár az a kapcsolat néhány hónap alatt szétment, mégis elindított bennem folyamatokat.) Megkérdőjeleztem, hogy van-e életünk végéig tartó kapcsolat, egy szerelem, mi a hűség fogalma, mit tudok én adni és mit szeretnék kapni. Kerestem a feltett kérdésekre a válaszokat. Ekkor jött szembe velem a poliamoria. Elméleti szinten elkezdtem vele foglalkozni, utána nézni, mit is jelent, kik a hiteles képviselői. Bevallom, hogy akkor még alapvetően a bennem túltengő szexualitás volt a fő motiváció, de ez sokat változott azóta. A külön élés 1 éve alatt fél évig együtt laktam egy poli nővel (szexuális kapcsolat nem volt közöttünk), de sokan jártak hozzánk akkor, akik szintén polik, voltak kapcsolódásaim poli irányultságúakkal. A folyamat eredménye az is, hogy mára az intimitás került a középpontba: hangsúlyossá vált az érintés, ölelés és a szexualitásnak egy más minősége.

5 Likes

Egy alig ismert ismerős osztott meg fb-on egy eseményt, azt hiszem. Nem ismertem a szót, rákerestem, és megszólalt bennem valami csengettyű. Kb 35 voltam, küzdöttem az elemekkel a társkereső-piacon, túl egy 10 éves értelmetlen kapcsolaton, egyre megterhelőbb érzelmi hullámvasút volt az életem. A felismeréstől, hogy poliamor vagyok, egyszerűen sokkal jobb lett az általános állapotom. Nem egyik pillanatról a másikra történt, talán fél évig is eltartott, míg az első cikktől eljutottam az identitástudatig. Ezen fél év alatt már felismertem, mi zajlik bennem, amikor 2 embert szerettem egyszerre., Olyanok voltak, mint a tűz és a víz, és mivel a helyzet nem volt etikus, mégis folyton arról ábrándoztam, hogy ezt szabadon, őszintén élhetem meg. Láttam, hogy erre nincs mód, így felszámoltam a helyzetet egy szakítással. Onnantól ezzel a poliamor felütéssel kezdtem ismerkedni, ami persze újabb nehézségekkel ismertetett meg, de ez már egy másik történet.

5 Likes

Wow! Nagyon menő, hogy jelennek meg cikkek magyarul a témában :slight_smile:

3 Likes

Igen, mindig jó ezeket olvasni :smiling_face_with_three_hearts:

3 Likes

Nagyon tetszik a belinkelt írásod, szépen alakítjátok a kapcsolatotokat! :heart_eyes:

1 Like

Ha hinnék a szerencsében, azt mondanám, nekünk a párommal nagy szerencsénk volt-van…
Amikor találkoztunk, pár nap ismerkedés után intim közel kerültünk egymáshoz és rögtön az elején egyetértettünk abban, hogy (akkori ismereteink szerint) nyitott kapcsolatban gondolkodunk. Ma már magunkat teljesen nyilvánvalóan etikus non-monogámnak határozzuk meg. Azon kívül, hogy a zöldszeműt -aki már elég gyengécske volt, de azért ott volt- le kellet győzni, egyetlen kommunikációs vagy birtoklós gondunk nem volt. Nem kellett szabályokat állítgatni, csak tisztelettel kommunikálni és megélni, amire lehetőséget teremtettünk úgy együtt, mint külön-külön. Igazán poliamórnak nem nevezném a kapcsolatunkat, mert eddig még nem jött(ek) képbe a megfelelő partnere(k), viszont mivel bármi lehetséges, akár ez is bekövetkezhet hamarosan :relaxed:
Teljesen egyetértek az eddigi írásokkal, hogy más lenne a világunk, ha ez az elfogadó kapcsolati forma nyerne teret a vadul birtokló, harcokkal tarkított, “hagyományos” formával szemben! :heart_eyes:

2 Likes

köszi :slight_smile: igen, mindenképpen egy folyamat, adni kell időt neki, közben én meg már annyira szeretném megélni, ami vagyok, vagy valahogy így

2 Likes

Igen. Ezt annó olvastam már. szuper :slight_smile:

1 Like

11 év monogámia után egyszer csak azon kaptam magam, hogy szerelmes vagyok egy férfibe. Sokat örlődtem, mert a férjem továbbra is szerettem. Elképzelhetetlen volt, hogy megcsaljam. Nem bírtam volna neki hazudni. Az, hogy elhagyjam, még ennél is elképzelhetetlen volt. De a szerelem nem múlt. Szenvedtem. Elmondtam neki, mit érzek. Meg, hogy semmit sem tettem, de az érzéseim nem tudom megválltoztatni. Aztán 2017 nyarán egy hét alatt háromszor jött velem szembe a poliamoria szó. (azon a héten jelent meg a “Sokszívű”) Én meg a levegőbe csaptam, hogy igen, ezt szeretném… a többi már történelem <3

4 Likes

Nagyon tetszik az írásod! :slight_smile: Felüdítő volt minden sorát olvasni! Köszi!

1 Like

Röviden - amikor az egyik jelenlegi párommal megismerkedtem egy rendezvényen, akkor a másik kedvese is ott volt, egyértelműen egységben voltak de nem okozott senkinek problémát, hogy elkezdtünk ismerkedni. Pár napon belül ismertem meg a poliamoria szót és az “ahha ok, akkor én azt hiszem hazaértem” érzésem volt azonnal :slight_smile:

8 Likes

Mi itt, a Nonmonon, hallottunk róla először és szöget ütött a fejünkbe. Két héten keresztül küzdöttünk magunkkal és egymással, mire ki mertük mondani, hogy szeretnénk kísérletezni ezzel. Aztán most itt vagyunk :slight_smile:

1 Like

Wow, remélem jó tapasztalataitok lesznek.