Karantén és ismerkedés

A pandémia kihívás elé állított mindenkit. A szerencsések a párjukkal élték a mindennapokat, de mi van azokkal, akik kapcsolódtak ugyan hozzátok, nem egy háztartásban éltek veletek?

Ti meg tudtátok oldani, hogy találkozzatok? Tudtatok esetleg nyitni új kapcsolódások felé? Volt bizalmatok találkozni vagy maradt a csetelés?

Én úgy érzem, rengeteget vett el tőlem a vírus. Életkoromat és élethelyzetemet tekinve egyaránt egy nagyon fontos és mozgalmas év lett volna az, amit itt, Angliában, gyakorlatilag a szobában ülve kellett átvészelnem.

Nehéz nem keserűnek lenni, amikor tudod, hogy várnak rád, de neked esélyed sincsen menni, mert lezárták a határokat…

Tőlem a lehetőséget vette el, másrészt meg segített is egy kicsit.
Épp túl voltam egy csalódáson, és még egyszer találkoztunk valamikor tavaly áprilisban, az volt az utolsó, az volt persze a terv, az enyém, hogy azért mittomén, havi egyszer találkozzunk, mert oké, hogy nem érdeklem, mert férj, gyerekek, akik már felnőttek, izé, amúgy is ő tök hetero, de hogy jó együtt leni, meg dumálni. Na aztán jött az, hogy nem, ő barátnak sem tartott soha annyira, hogy mi akár így havonta találkozzunk. (Előtte havonta 3-4x azért találkoztunk, ha nem is épp csak mi ketten, hanem társaságban.) Na azóta nem beszéltünk. Jó, hogy volt a karantén, így könnyebb volt ez. Másrészt meg továbbléptem volna, elkezdtünk találkozgatni valakivel, de összesen 4x sikerült, meg visszamentem a társkeresőkre is. De most ezt nem lehet, majd ha megkapom az oltást. Itt van a család, a gyerekek, a nagyszülők, felelősségel tartozok, nem tehetem meg, hogy futkározzak. Itthonról dolgozok, bezárkóztunk kb., közben meg úgy érzem, el kéne kezdenem végre úgy élni, ahogy szeretnék, mert eddig ahhoz alig volt közöm. Szóval van egy ilyen urgency bennem. Közben ez pont nem az a dolog, amit siettetni vagy erőltetni lehet. :woman_shrugging:

Hát mi rosszak voltunk XD
Volt pár randi és házi bulikon is részt vettünk, de este 8 után nem mentünk :smiley:

2 Likes

Randiztam jónéhányszor, de nem tett jót a lockdown. Sokszor nem volt hova menni az első randin, amikor meg egy kapcsolat eljutott valami érdemibb fázisba, akkor meg csak az együtt otthonlevés lehetett a program, a kijárási tilalom idején kötelező együtt alvással. Nekem ezt minden próbálkozásom megsínylette, és csak a legutóbbinál esett le, hogy mennyire. Most próbálom okosan csinálni, de azért korlátozottak a lehetőségeim, amire a tél is rátesz egy lapáttal. Hétköznap dolgozom legalább 3-ig, 5-kor sötét van, 8-ra haza kell érni. Kint hideg van, csak parkokban lehet maszk nélkül sétálni. Ha iszunk séta közben, akkor pisilni kell, de nem lehet sehol. A séta közben egymás mellett vagyunk, nem az igazi a kapcsolódás. De a második randira mondjuk felhívom magamhoz egy kávéra. Már amikor meg tudjuk oldani, hogy a férjem ne legyen itthon. Mondjuk munkaidőben, aminek meg a munka látja kárát. A lakásfeelingtől beindulnak a férfiak, ilyenkor ezért nehéz velük. Lehet, hogy én is. Akkor meg nekem nehéz. Eleve azt hiszik, aki férj mellől randizik, az csak k*félni akar. Oké, eljutunk odáig, hogy már szex is van. Nála töltöm az éjszakát, mert muszáj, máshogy nem tudunk érdemi időt együtt tölteni. Lehet főzni, inni, társasozni, filmet nézni. Ez rengeteg dolog, elég kellene, hogy legyen, valahogy mégis könnyű belefásulni ezekbe a randikba.
Persze a fent felsorolt problémák nem mindegyike áll fenn minden esetben, de fárasztó, bosszantó, és elegem van belőle. Valószínűleg az elmúlt 1 abnormális évből van elegem.

2 Likes

Ezt meg tudom érteni. Szerintem az okozza a gondot, hogy rá vagy kényszerítve, hogy közelebb engedd: a lakásba. Nem pedig te döntöd el, hogy most már tartotok ott, hogy többet is megmutass magadból. Ahol kényszer van, az mindig szívja az energiát.

1 Like

A zarva tarto kavezok hatasara mar az elso talalkozok is lakason tortennek, nem akkora rossz ez. :stuck_out_tongue:

Nekem a mindennapjaimban nem okozott lényegi változást a helyzet. Épületgépészként ugyanannyit kell mennem, mint azelőtt, ugyanúgy autóval, mint azelőtt. Kerületenként változik a maszkviselés, ahol kell, felteszem és persze mindenhol, ahol kötelező. Programok nincsenek és 8-ra haza kell érni. Jelenleg új ismerkedés csak ritkán adódik, viszont vannak a régi kapcsolatok, ahol tudjuk kivel mi van, nem jelent gondot a találkozás. Mivel senki nem akar ártani a másiknak és megvan a bizalom is, tehát ez nem jelent gondot. Hát valahogy így :relaxed:

1 Like

Igaz, hogy a tél nem annyira kedvez a szabadtéri programoknak, de ha valaki nem fázós a séta/túrázás is lehet egy opció… Közben jót lehet beszélgetni, ismerkedni. Persze ez is beállítottság kérdése.

Hullámzó, most éppen rosszul viselem. Londonban egy lakásban ülve nem volt a legmókásabb megtapasztalni, hogy miközben az “otthoniak” szabadon mászkálhattak a nyáron, nálunk sosem tapasztalt szigorban kell élni ( a hazaköltözés egy pillanatra sem volt opció).

Még tavaly májusban két lezárás között volt néhány randim és egy decemberben, a második és harmadik lezárás közti szünetben találkoztunk valakivel, akivel egész jól alakultak a dolgok :wink:

Azóta egy alakulóban lévő régi-új kapcsolat az, ami segít a monoton napokon túljutni.

Na, de ha egyszer innen szabadulunk… :smiley: :smiley: :smiley:

3 Likes

Á, teljesen betette a kaput ez az egész! Nem csak arról van szó, hogy mit lehet csinálni 8 után, hanem hogy mihez van kedve az embereknek…

Úgy érzem jelenleg és a második hullám előtt már telített voltam időben és érzelmileg, tehát teljes értékű romantikusa kapcsolatra már nem is lett volna/nincs jelenleg kapacitásom. A swinger, BDSM play partyk, könnyű flörtök viszont nagyon hiányoznak, ezt bevallom.

1 Like

Nekem egy hosszú és bonyolult történetemet tette még hosszabbá és még bonyolultabbá és bár azzal vígasztalom magam, hogy vszínűleg a “végeredményt” tekintve nem számít, de még mindig a sírás kerülget sokszor, hogy “mi lett volna,ha”, mi lett volna ha ezzel az extremitással nem kell számolni… jaj most megint sírok. Szegény én. :frowning: :slight_smile:

3 Likes

Sajnálom, hogy most te sem vagy jó passzban.
Tele a temetô elmulasztott lehetôségekkel, de volt szép élmény, ami gazdagított titeket és ezután is LESZ! Kívánom, hogy minél hamarabb átélj újabb csodákat. :sun_with_face:

1 Like

Igen, ez a karanténhelyzet teljesen megborítja a világot. Én ötig dolgozom. Ha nyolcra otthon kell lenni, mégis hogyan kéne ismerkednem bárkivel is? :frowning: