Érzelmi monogamia, avagy létezik-e prioritás

Én sosem voltam monogám, legalábbis szexuális értelemben. Eddig minden kapcsolatomban felreleptem, kivétel nélkül. Meg soha nem fordult elő viszont az, h valaha bárkit otthagytam volna másért.

Előfordult, h voltak érzelmeim más felé, de ezek életem során egyetlen kivételtől eltekintve felületesek voltak. A kivételes szituációban is -a borzasztó nagy nyomás dacára is, vagy talán pont amiatt- végül az alap kapcsolatomnal maradtam.

Fentiekből arra a kovetkeztetesre jutottam, h szamomra létezik érzelmi monogamia, vagy legalábbis prioritás, ahol az adott partneremet (mára már a családomat) részesítem abszolút előnyben.

Ti hogy látjátok?

Az, hogy a társadalom igen jelentős része nem monogám, nem kérdéses. Viszont az sem, hogy eközben nem etikus.

Mi itt az etikus nonmonogámiával foglalkozunk, ami kizárja a megcsalást. A megcsalás bűn. Pont. Vétesz a pároddal szemben, mert megszeged a megállapodásotokat és hazudsz neki, és - bár ez nem derül ki, hogy a te esetedben így van-e - megeshet, hogy kihasználod a másik partneredet is.

A kérdés, hogy ezen akarsz-e és tudsz-e változtatni, a partnered, partnereid hogyan állnak a kérdéshez. Sajnos ilyen “előélettel” elég komoly hátrányból indulsz, mert már megtörted a kapcsolatotok bizalmi alapját, de persze semmi sem reménytelen.

Ahhoz, hogy ebből egy etikus nonmonogám kapcsolat lehessen, először ki kell pucolnotok az eddig felgyűlt problémákat a kapcsolatotokból, meg kell erősödnötök monogám párként és majd utána lehet arról beszélni, ha az alapkapcsolat elég erős és mindkét fél egyaránt akarja, hogy nyissatok.

Kevés részletet írtál, nekem ez jutott róla eszembe. De ha az lett volna a cél, ne gondold, hogy a megcsalást bárki fel fogja menteni itt.

2 Likes

Szuper! Semmi baj ezzel, szeretem, ha valami alaposan át van ragva :slight_smile:

Elsőként az a kérdésem, h tapasztalataitok alapján van-e prioritási sorrend egy poliamor kapcsolatban? Másként feltéve a kérdést: jellemzően egy mag-kapcsolat mellé társul egy masodhegedus?

És nem az érdekelne, h per definitionem belefér-e, hanem a személyes tapasztalatok, h kinél hogyan alakult, volt-e van-e ilyen helyzetben.

Nem az volt a célom, hogy ítélkezzek, ha így hangzott, elnézést kérek. Csak ezt a két dolgot szeretném nagyon határozottan elkülöníteni egymástól.

Miben tudunk segíteni? Kérlek segíts pontosabb kérdéssel, hogy tudjunk pontosabb választ adni. :slight_smile:

Érzelmi prioritás - talán tudom értelmezni. A kizárólagos érzelmi monogámiát nem igazán…
A férjem félrelépett egy 1/2 évig tartó viszony erejéig. Miután kiderült a dolog sokat beszélgettünk. Azt mondta azt a lányt is szerette - szerelmet is vallott, pedig nem nagyon dobálózik ezzel a szóval, így feltételezem tartalma is volt az érzésnek. Közben azt mondta engem is szeretett, habár ezen idő alatt a házasságunk nem volt jó, mégsem fordult meg a fejében, hogy elhagyjon. Sokat elemeztük a történteket, sokszor kérdeztem, hogy lehetett egyszerre kettőnket szeretni. Azt mondta, hogy a másik szerelem a kiegészítése volt annak amit tőlem nem kapott meg. De mikor választani kellett egyértelmű volt számára, hogy a másik iránti érzései nem foghatók ahhoz, ami köztünk van.
Tehát a te szavaiddal élve azt hiszem én voltam az érzelmi prioritás.
Én ezt nem igazán értem - itt is azért (is) vagyok, hogy feldolgozzam, megértsem azt, ami velem történt - de ez alapján biztos létezik olyan, hogy valakit jobban szeretsz, vagyis különböző erősségű érzelmi kapcsolódás jellemzi a eltérő viszonyidat. Az már más kérdés, hogy hogy “tálalod”. Jobb lenne korrektül, hogy mindenki tudja "hányadán áll "…

Jól értelmezted és egyetértek.

A szerelem alapvetően a szerotonin, az oxitocin és a dopamin képződése az agyban, a kapcsolatban érzett kötődés viszont ennél sokkal több: a közös múlt, a befektetett idő és energia, a közös életmód és élettér, a közös ismerősök, a gyerekek stb. összessége.

Pusztán az érzelmeket összemérni csak akkor lehetne, ha ezeket a kérdéseket valahogy kiegyenlítenénk, ami értelemszerűen lehetetlen.

Cserébe az, ha valaki iránt érzelmeid vannak a párod mellett, nem jelenti automatikusan, hogy ne szeretnéd a párodat - sőt… És ez még csak nem is jelenti azt, hogy egyik “kiegészítője” lenne a másiknak. Pont mint mondjuk két barát esetén: a két ember iránt érzett érzelem nem áll feltétlen kapcsolatban egymással. Ezt a kizárólagosságot csak a szerelem esetén tartjuk megkerülhetetlennek.

Tehát megfordítanám a kérdést: szerintem szerelmet érezni valaki iránt nem jelent, nem jelenthet megcsalást. Hiszen nem tehet róla senki, ha Ámor nyila eltalálja. A kérdés, hogy mit kezd vele.

Az, akinek a párja esik valakivel szerelembe, nem kell, hogy rosszul érezze magát pont ezért. Önmagában ez nem csak, hogy természetes, de talán elkerülhetetlen is.

Ami elkerülhető, hogy ezután fájdalmat okozzunk egymásnak.

És végig, végig kiemelném a harmadik fél sérülékenységét is: ha etikai szempontból nézzük, az ő érzelmei pontosan ugyanannyit érnek, mint a másik két emberé. Nem használhatja ki senki a másikat, senkinek a helyzete nem lehet kevésbé fontos. Tehát a “középen” álló embernek mindkét irányba felelőssége van.

Nem tudom, ez arra válaszolt-e, amit felvetettetek.

2 Likes

Ugye nyilván nem hibaztathatunk valakit azért amiről nem tehet, pl. mert olyan amilyen, de a tetteiért igen. Egy durva hasonlattal élve: azért nem neheztelunk valakire, ha pedofil (én speciel sajnálom érte), de nyilván elitelem, ha valaki gyermekeket ront meg.

Jelen helyzetre adaptalva: persze, h nem bűn, ha valaki vágyat érez más iránt, vagy szerelmes lesz.

Na most a bajok szerintem ott kezdődnek amikor az etikussag látszatával takarózva okozunk hatalmas károkat. Ilyen pl. mikor vki szerelemre hivatkozva elhagyja a családját, vagy mikor valaki felrelep egy szigorúan monogám kapcsolatban majd értelmetlenül, pusztán önmaga megnyugtatasara bevallja azt, de ilyen lehet szerintem egy olyan poliamor kapcsolat is, ahol az egyik résztvevő kiszolgáltatott és kvázi akarathajlito kényszer hatása alatt cselekszik, de legalábbis erősen befolyásolt.

Messze kanyarodtunk…

Az etikusság látszatával takarózva tényleg lehet károkat okozni, de ezt ne keverjük a valódi etikussággal.

Az általad hozott példákban sem egyértelmű ez a helyzet, szerintem.

Ha valaki szerelemre hivatkozva elhagyja a családját, akkor az nem az etikusság látszata, hanem egy döntés, ami nyilvánvalóan sok fájdalommal jár, de ettől még lehet az az etikus döntés.

A félrelépés nem etikus, a bevallása igen. Ha a motiváció kizárólag önmaga megnyugtatása, az nem etikus, ha a felelősségvállalás az okozott sérelemért és a helyezt bármilyen irányba történő kezelése, akkor igen.

Az a kapcsolat, amelyikben az egyik résztvevő akarathajlító kényszer hatása alatt cselekszik, eleve nem tekinthető poliamor kapcsolatnak.

Nekem a leírásodból egy csak szexre nyitott kapcsolat képe jelenik meg, amennyiben a párod és a partnereid is rendben vannak ezzel (tehát nincs megcsalás, mindenki tud mindent, világosak a keretek).

Szóval igen, simán létezhet ilyen prioritás.

1 Like

Ehhez a gondolathoz nagyon tudok most kapcsolódni. Köszi, hogy nyomatékosítottad! :slight_smile: Azt gondolom ezzel kapcsolatban érdemes lenne akár oktatóanyagot is közzétenni. (Persze lehet már van nálatok, csak én nem láttam)
Sajnos éppen elég frissen futottam bele egy helyzetbe, ahol én voltam a harmadik. Egy nagyszerű lánnyal kavartunk. Sokat beszéltünk az etikusságról is. 2 hónapig a cselekedetei is tükrözték ezt. A harmadik hónapban aztán teljesen megváltozott, eltűnések, be nem tartott ígéretek stb. Ami után beszélni szerettem volna vele. Jeleztem neki, hogy szükségem lenne az etikusságára, mert megtört a bizalmam. Erre azt kaptam, hogy akkor zárjuk le. Lényegében végig sem hallgatta a telefonban azt, amit mondani szerettem volna neki. Chaten aztán leírta, hogy azóta másokkal is találkozott akikkel oda vissza ignorálták egymást, ha valaki nem írt. Ehhez hozzátéve, hogy “Miért nem csináltad te is így?”. Azóta a lány lényegében eltűnt.
A lányról így is azt gondolom, hogy alapvetően etikusság fontos az értékrendjében. Pont ezért is gondolom, hogy a téma kapcsán fontos lenne az oktatás. Több van ebben a lányban és biztosan sok hasonló személy van még.

Írtam is (egyenlőre magamnak) ehhez kapcsolódóan egy kritikus, de építő kis szöveget. Később szívesen megosztom. Természetesen személyeskedés mentes a tartalom.

1 Like

Nem kanyarodtunk messze, teljesen egyetértek azzal, amit írsz!

Nem.
Egy döntés simán lehet látszat-etikus is. Ahogy többnyire a családok elhagyása az új szerelem miatt ilyen is.
És igazat mondani sem szükségszerűen etikus, ez kényelmes álláspont, csak nem igaz.